- Mira! Figyu! Szerinted, a kék platformomat vegyem fel a suliba vagy a feketét?-kérdezte izgatottan Kiara, aki éppen a cipős szekrényben kereste a másik pár magassarkúját.
Mira vetett egy pillantást a lány öltözékére, és egy határozott mozdulattal rámutatott a feketére.
- Szerintem azt vedd fel! De siess mert ha öt percen belül nem leszel kész, esküszöm, hogy itthon hagylak!
Kiara gyorsan felvette a cipőjét és az ajtó felé indult.
-Várj! Kell a kabátom, mert ahogy elnézem elég hűvös van kint. - de amint ezt kimondta Mira már dobta felé a kabátot.
-Tessék. De most már tényleg induljunk mert elfogunk késni!
Kiara vetett még egy gyors pillantást a tükörbe, megigazította a ruháját, majd egy fejbiccentéssel jelezte, hogy kész és mehetnek.
Amint kiértek a házból hideg őszi levegő csapta meg az arcukat. A sok elsárgult és megbarnult levél recsegve ropogott a lábuk alatt. Mira egész úton azon gondolkozott, hogy barátnője, hogy tud egy ilyen cipőben bármit is csinálni. Megállapította, hogy ő maga semmilyen körülmények között sem fog felvenni egy 16 centis magassarkút, mert ahogy magát ismeri, az első lépésnél kitörné a bokáját.
Amint az iskola elé értek Mira észrevette Hayleyt(Kiara uncsitesóját) amint épp feléjük közeledik. Megbökte barátnője oldalát aki automatikusan sziszentett egyet és követte a lány tekintetét. Hayley nem hasonlított egyik lányra sem. Vörös hajáról 10 méterről is fellehetett ismerni, egész testét színes tetoválások díszítették és az arcából színesebbnél színesebb ékszerek csillogtak. Ettől függetlenül nagyon kedves, jószívű és aranyos lány volt.
- Sziasztok csajok!
- Szia csajszi! Mi a helyzet? - kérdezte tőle Kiara
- Semmi különleges csak azt szerettem volna kérdezni, hogy van e kedvetek ma este eljönni a házibulimba? - kérdezte kissé félénken Hayley
- Házibuli? Imádom! Persze, hogy ott leszünk! Ugye Mira? - őrjöngött Kiara
- Hát nem is tudom...
- Jaj ne csináld már! Jó buli lesz! - biztatták a lányok
- Hát jó legyen. - majd egy határozott mozdulattal kivette a telefont a zsebéből és megnézte az órát.
- Basszus!
- Mi az? - kérdezték tőle a lányok
- Az, hogy több mint tíz perce becsöngettek!!!
Hirtelen a három lány egymásra nézett és elindultak az ajtó felé. Hayley ment az emeletre a két lány meg maradt a földszinten. Amint a terem elé értek már várta őket valaki. Az igazgató komoran nézett a két lányra, ők meg félénken néztek vissza rá. Már megint elkéstek. Idén ez már vagy a tizedik alkalom lehetett, pedig csak egy hónapja kezdődött a suli. Az igazgató írt két cetlit és a lányok már automatikusan nyújtották felé a kezüket.
- Már megint büntetés? - kérdezték
- Már megint elkéstek? - hangzott vissza a válassz - Tanítás után találkozunk a könyvtárban. Ha megpróbálnak meglógni... maguknak végük. Ezzel sarkon fordult és elindult az irodája felé. A két lány még egy darabig várt, majd bementek a terembe. A tanár éppen a II. világháborús történetét mesélte, amit minden órán elmond és a diákok "nagy érdeklődéssel" figyelik. Amint meglátták a két lányt az ajtóba hirtelen csönd lett. Csak az ajtó halk nyöszörgését lehetett hallani és Kiara magassarkújának kopogását. A tanár vetett egy gyors pillantást a két lányra, megvárta még leülnek a helyükre és folytatta tovább a sztoriját ott, ahol az előbb abbahagyta. A diákok is folytatták tovább a beszélgetést és dobálózást, de a tanárt ez egy csöppet sem érdekelte.
Amikor már a hatodik óráról is kicsöngettek a két lány elindult a könyvtár felé, hogy minél hamarabb elkezdjék a büntetésüket és, hogy minél hamarabb mehessenek haza készülni Hayley házibulijába. A teremben már ott várt rájuk az igazgató aki cseppet sem tűnt vidámnak. Arcáról sugárzott a gyűlölet és a komorság, szürke és fekete öltözékéről pedig a hidegség. Mirának ettől felállt a szőr a hátán. Soha senkitől sem félt még úgy, mint ettől az embertől. Gyorson leültek egy szabad asztalhoz és elkezdték írni a házit. Tíz perc elteltével Kiara észrevette, hogy az igazgató az asztaluk mellett áll és őket figyeli. Megrúgta barátnője lábát aki kissé idegesen nézett a lányra. Kiara biccentett egy kicsit a fejével az igazgató irányába és Mira is elfordította a fejét. Az igazgató elindult feléjük. A két lány ijedten csúszott lefelé a székről. Mire a diri odaért a két lány már szinte az asztal alatt volt.
- Elmehetnek! - mondta kissé szorongva a férfi
A két barátnő értetlenül nézett egymásra.
- Már is? De még csak most jöttünk. - szólalt meg végül Mira
- Nyomás mielőtt meggondolom magam!
Azzal a két lány kimászott az asztal alól, felkapták a táskájukat és rohantak az ajtó felé. Amint kiértek a könyvtárból Mira megállt.
- Én ezt nem értem. - mondta
- Hát én se igazán, de örülj annak, hogy nem kell délutánig bent rohadnod a suliban! - válaszolt Kiara
- Igazad van! Inkább menjünk készülni!
Azzal a két lány elindult kifelé a suliból, hazafelé. Mirának még mindig nem sikerült felfognia azt, hogy az igazgató miután büntetésbe küldi őket hirtelen hazaengedi. Mikor beértek a házba Mirának mintha egy csettintésre elszállt volna minden ami az nap a könyvtárban történt. Ledobta a táskáját a földre és felrohant a szobájába egyből a szekrénye elé. Kiara is követte, bár ő kicsit nyugodtabban állt a dolgokhoz. Megvárta míg barátnője talál valamit és faggatni kezdi. Ez így is történt. Mira kikapott valamit a szekrényből, az ágyra dobta és elkezdett öltözni. Addig barátnője felállt, oda ballagott a szekrényéhez és kotorgálni kezdett.
- Na, hogy nézek ki? - kérdezte izgatottan Mira.
Kiara gyorsan kimászott a szekrényből és a lányra nézett.
- Csodás vagy!- mondta és kissé maga is meglepődött, hogy barátnője aki sose vesz fel olyan ruhát ami nem takarja a lábát, most egy teljesen rövidke kis szoknyában állt előtte. Megállapította, hogy a lánynak igazán szép lábai vannak.
- Biztos? Nem szeretnék hülyén kinézni.
- Igen biztos! Gyönyörű vagy higgy nekem. - vágta rá és vissza fordult, kivett egy miniruhát a szekrényből és felvette.
